Nem is én lennék, ha ilyen és hasonló esetek nem velem történnének... Szóval a véres púp története a következő. Van egy olyan regionális érzéstelenítő eljárás, amikor a beteg vénájába befecskendezzük az érzéstelenítőt, aztán egy nagy nyomású mandzsettát helyezünk a felkarjára, hogy az érzéstelenítő csak a karon hasson, ne jusson be a keringésbe. A nagy nyomást sűrített levegővel tartjuk fent. Nos a műtét végén, nagy igyekezetemben próbáltam kihúzni a csövet a csatlakozóból, h kiengedjem a levegőt...nem akart jönni, aztán addig szenvedtem, míg végre megtaláltam, hol kell megnyomni, és kiugrott a helyéről, pont a homlokom közepén csattant a fém...hát, nem mondom, hogy nem fájt, de annyira nem volt vészes. De amint elvitték a beteget rohantam a wc-be megnézni, mit tettem magammal, és akkor szembesültem a rémséggel: egy púp, közepén vérnyomok.... a hiteles tudósítás érdekében megnéztem az imént mégegyszer, már kékül...............................mennyi alapozót kell majd felhasználnom, az eltűntetésére????? :'( Öröm az ürömben: nem a szememet lőtte ki! :)
Egyéb hírek kicsiny életemből: végre találtam zuhanyfüggönyhöz karikát (ezt már kb 5 hónapja kerestem... eddig madzaggal oldottam meg a problémát, de most végre van karikám!!!!:) továbbá beszereztem egy evőeszköztartót a fiókba+ egy kis, 3 literes metál szemetest a fürdőbe. Boldogságom határtalan! Annál is inkább, mert végre tényleg úgy tűnik, E. jön augusztus végén, és elmegyünk miniszabira Hollandiába. Már megkapta a papírok nagy részét, csak a learning agreementet várja még, hogy aztán elmehessen a német nagykövetségre és megkapja a VÍZUMOT!!!!
Ja! És már hatodéves a kicsike! :) Mától hivatalosan is. Be is dobták azonnal a mélyvízbe, ügyel! Az első napon! És nekem most ezért van időm újra írni, a blogba... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése