2010. február 21., vasárnap

29


Először is köszönöm az üzeneteket, köszöntéseket. Nagyon örülök, hogy gondoltatok rám. :)
A kórházban is felköszöntöttek, még énekeltek is nekem. Tök jó volt, úgy érzem, befogadtak, és én is a csapat tagja vagyok.
Hamarabb mehettem haza, Ergin várt otthon, feldíszítette a lakást, amint látjátok is a képen.
Este pedig elmentünk étterembe vacsorázni. Utoljára Ankarában voltunk étteremben...Nagyon jól éreztük magunkat.
Szóval nagyon jól sikerült a szülinapom és a hétvége is. Nem csináltunk semmi extrát, de együtt voltunk, kettesben, szerelemben, boldogságban.
Húsvétkor otthon leszek, már megvettem a jegyet. Nem tudom, mennyire lesz időm/időtök találkozni. Remélem, azért 1-2 órára össze tudunk futni.



Júniusban is haza fogok menni, és akkor legalább egy napra Pécsre, hiányzik a város, a zsibongás, és a különböző kulturális programok. Ha minden igaz mind a 3 kultúrfővárosba eljutok az idén. (Essen, Pécs, Isztambul ebben a sorrendben) De jó lesz nekem! :)
Már január óta meg szerettem volna osztani veletek az alábbi verset, amit karácsonykor olvastam, és nagyon jót derültem rajta; de eddig mindig elfelejtettem. Jó szórakozást! :)

Míg a leány, hajadon, hajadon,
Viskándozik szabadon, szabadon,
De ha egyszer párja van, párja van,
Dizzeg-duzzog magában, magában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése